A kényelem hajtóerő. Sokat teszünk érte. Nagyobb ház/lakás. Nagyobb autó. Isten hozott SUVisztánban! Gépek, kütyük mindenre, mindenhol.
Az árával viszont nem törődünk. Pedig az egyre magasabb. Nem akkor, amikor megvesszük. Utólag. Olyan ez, mint a tatárjárásunk a terített asztalon. Az önmérséklet önfeledt sutba dobásáért nemcsak a boltban fizetünk. Utólag, a bűntudattól hajtva a mérlegre állva is. Ha kitartóak vagyunk (ebben könnyebb), akkor évekkel később pedig a kardiológusnál. A diabetológusnál. És adja az Isten, hogy több “lógusnál” ne kelljen!
A kényelemért a pénztár után is duplán fizetünk. Egyrészt, a kényelmünk megteremtése és fenntartása iszonyú terhet jelent az űrhajónkra nézve. Ebbe nem szeretünk belegondolni. De a Föld valójában egy űrhajó. Vajon tönkretennénk egy űrhajóban az életfenntartó rendszert azért, hogy kényelmesebb legyen? Úgy tűnik: igen.
De a kényelemnek van egy másik, rejtett költsége is. Minél több a kényelem, annál kisebb a hajlandóság az erőfeszítésre. A kockázatvállalásra. Az igazi kihívásokra.
Dr. Kiss László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója éppen ezen a héten beszélt a rádióban arról, hogy a 60-as években, amikor a holdra szállás álma megvalósult, az emberekben még sokkal magasabb volt a kockázatvállalási hajlandóság és alapvető motivációnak számított a tettrekészség.
Hősök ma is léteznek. Nem velük van a probléma. Azokkal az emberekkel, akik (ha választaniuk kell a kényelem és a kihívás között) alapértelmezetten a kényelmet választják. Ezért kellenek a példamutatók, akik – a kritikus tömeget elérve – átfordítják ezeket az embereket.
Stanislaw Lem, a legendás sci-fi író szerint: “Minden civilizáció előtt két út áll: vagy halálra gyötri vagy halállra kényezteti magát.”. Egyelőre az utóbbi áll nyerésre. De nem kell, hogy beteljesüljön. Van harmadik út is.
Az ember képes változni. Amikor úgy tűnik, hogy nem, annak két oka van: vagy nem érzi elég fontosnak vagy feladta. Ez most elég fontos. Arra pedig semmi okunk, hogy feladjuk.
A megoldás nem is olyan bonyolult. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, “Mitől lesz kényelmesebb az életem?” kérdezzük ezt: mitől lesz VALÓBAN jobb? Azt fogjuk találni, hogy termelni, alkotni, létrehozni, aktívan részt venni SOKKAL jobb, mint passzívan fogyasztani.
Ez az energiára is igaz. Amikor valaki megtermeli a felhasznált energiának legalább egy részét, az nemcsak anyagi kérdés. Nemcsak környezetvédelmi kérdés. Egyfajta büszkeséget is ad. Teszek valamit. Hozzájárulok. Gondoskodok magamról. Számokban ez nem kifejezhető. Mégis számít.
Csatlakozz Te is az öngondoskodókhoz! Ha van érvényes telepítési engedélyed, keress minket! Ha nincs – akkor is! A beszélgetés nem kerül pénzbe. És ha találunk megoldást, attól jobb lesz Neked. És jobb a jövőnek.
