Bár az úgynevezett fogyasztói társadalom csírái már a XVI. században megjelentek, közvetlen forrásának a XX. század elejét, azon belül is az 1920-as éveket tekinthetjük. És hiszed vagy sem, de kialakulásának sok köze volt az elektromosság elterjedéséhez.
Ez tette ugyanis lehetővé az elektromos árammal működő háztartási eszközök megjelenését és tömeges elterjedését. Az (elsősorban) városlakók úgy vásárolták ezeket (leginkább a hűtőszekrényt), mintha nem lenne holnap. Majdnem nem is lett.
A nagy gazdasági világválság – elektrosokk?
Bár durva csúsztatás lenne az 1929-es nagy gazdasági világválságot az elektromosság nyakába varrni, közvetetten volt benne része. Az emberek boldogan vásároltak hitelre (ismerős?) és adósodtak el szügyig. Ez, valamint a felfokozott érdeklődés következtében kialakuló túltermelés pedig jelentős szerepet játszott a gazdaság megroppanásában. És mielőtt még belemennénk abba, miért érdekes ez majd’ 100 évvel később, nézzünk meg még valamit!
1973 – Az olaj olajra lép
Bár nem annyira híres, mint a 29-es nagytestvér, az 1973-ban kialakult recesszió sem volt kutya. Meg fogsz döbbenni: 2022-höz hasonlóan, ennek is egy háborúhoz volt köze. 1973. októberében Egyiptom és Szíria megtámadta Izraelt, az USA és nyugat-európai szövetségesei pedig nyíltan Izrael oldalára álltak. Ettől az olajtermelő arab országok bepöccentek és olajembargót hirdettek a gyaur kutyák ellen. Az embargónak meglett az eredménye, az olaj ára egy év alatt a négyszeresére emelkedett. Jól gondolod, Amerikában és Európában senki sem röhögött.
És hogy biztosan jó legyen, az olajválság 1979-ben, az amerikabarát iráni kormány megdöntésével és Khomeini ajatolah hatalomra jutásával megismétlődött. Valójában ennek a második olajsallernek köszönhető, hogy megindult az alternatív energiaforrások térnyerése.
Kis történelmi színes: még 1971-ben Nixon elnök árkontrollt vezetett be, többek között az üzemanyagokra, hogy megvédje a lakosságot a kedvezőtlen gazdasági folyamatoktól. Nem, ez nemcsak távolról hasonlít a rezsicsökkentésre. Az árkontrollról utólag feketén-fehéren kiderült, hogy jelentős mértékben hozzájárult a válság elmélyüléséhez. Ha ettől déja vu érzésed van, az nyilván csak a véletlen műve.
Na schön – de ez most miért érdekes?
A kérdés nyilván költői. Egyrészt, a gazdaságot napjainkban jellemző túltermelés és az ezzel párosuló hitelbulímia köröket ver az 1920-as állapotokra. Másrészt, ebben a pillanatban is két olyan háború árnyékában élünk, amelyek jelentős hatással bírnak az energiapiacra. Ugye mindenki emlékszik még arra a karneváli hangulatra, ami 2022 őszén alakult ki attól, hogy a kormány csak részlegesen múlt időbe tette a rezsicsökkentést? Most ne gondoljunk bele abba, mi lett volna, ha teljesen megszünteti?
Add ehhez hozzá a politika hanyatló állapotát (csak mi nem látunk sehol egy új Franklin Delano Rooseveltet?), valamint azt, hogy a Föld lakossága az 1920-as évek óta megnégyszereződött! Szerinted, ha a házatokban négy helyett tizenhatan laknátok, az növelné a feszültséget?
Ja, még valami! 1973-ban és 1979-ben még sokkal messzebb voltunk attól, hogy az olcsó olaj a múlt ködébe vesszen. Félreértés ne essék: az olajból teljesen sosem fogyunk ki. Csak egy idő után már nem lesz értelme kitermelni, mert a felszínre hozatala több energiát emészt majd fel, mint amennyit a kitermelt olajból nyerhetünk.
Szerinted már az oviban is bagoly volt a jelünk?
Lehet, hogy mindez csak huhogásnak tűnik. Erről mondjuk a cinikusok egyik kedvenc axiómája ugrik be, miszerint a történelem legnagyobb tanulsága, hogy nem tanulunk belőle. De ezt most hagyjuk! A pozitív gondolkodás lényege szerintünk nem az, hogy semmi rossz nem történhet, hanem az, hogy bármi is történjék, van megoldás.
Ám ahhoz, hogy legyen, előre kell gondolkodnunk. A megoldhatatlannak tűnő helyzetek receptje unalmasan sokszor az, hogy túl későn állunk neki megoldani őket. Ezért hirdetjük, ezért biztatunk magánszemélyeket és cégeket egyaránt, hogy gondolkodjanak előre! Mert igaz, hogy a kanyart a kanyarban kell bevenni – de ha nem kezdünk el már előtte fékezni, akkor a kanyar könnyen válhat figyelmen kívül hagyott javaslattá.
Ha energia van, minden van
Ez így talán nem teljesen igaz. De nem is jár nagyon messze a valóságtól. A civilizációnk mindig is függött az energiától, de még sosem volt ennyire kiszolgáltatva neki. Ha lépéseket teszünk annak érdekében, hogy saját magunk termeljük meg az általunk felhasznált energia egyre nagyobb hányadát, azzal nemcsak a saját kiszolgáltatottságunkat enyhítjük, de egy hangyafejnyit az ország és a világ kiszolgáltatottságát is. Minél többen válunk egyszerű energiafogyasztóból energiatermelővé is , annál jobbak az esélyeink egy új, jobb világra.
62 forintos tej, 86 forintos kenyér – jöhetne?
Ennyibe kerültek 1996-ban. Mondjuk a nettó átlagkereset is 30262.-Ft volt. Ez csak azért érdekes, mert a rezsicsökkentésnek köszönhetően az áram egy jelentős részét még mindig 1996-os áron kapja a lakosság. Mindegy, mennyire elszánt a kormány és nem számít, tanultál-e közgazdaságtant: akkor is könnyű belátni, hogy ez nem tartható a végtelenségig. Előbb vagy utóbb, de beüt a világpiac. És hogy az majd mekkora böjt lesz akkor, nagyban múlik azon, mit teszünk most. Ha elkezdünk energiát termelni, az nemcsak a jelennek jobb. Jobb a jövőnek is.
Ha érdekel, hogyan alakíthatsz ki jövőálló energiastratégiát akár a családod, akár a céged számára, keress minket és beszélgessünk! A több információ szinte mindig jobb döntésekhez vezet. Ebben az esetben biztosan.
