Július 9-én lezárult a “Napenergia Plusz Program” előregisztrációja. Az eredetileg 75 milliárdos keretet pedig további 30 milliárd forinttal tolták meg, ami azt mutatja, hogy hiába kellett elköszönnünk az éves szaldó elszámolástól, a napelem iránti érdeklődés nem csökken. Csak átalakul. Erre mindjárt visszatérünk.
Az Edison Home-nál pedig nagyon is érezzük ezt az érdeklődést. Sok olyan megrendelőnknél, akik neveztek az NPP-re, már elindult a telepítés, a munka pedig minden ügyfél esetében folyamatosan halad. Kimondottan büszkék vagyunk arra, hogy a parkolópálya és a hosszú helybenfutás az Edison Home ügyfelei esetében ismeretlen fogalmak. Szokás mondani, hogy az élet nem áll meg – és mi ezt komolyan gondoljuk.
Ennyit a reklámról, akkor ugorjunk neki a címben feltett kérdésnek! A “napenergia Plusz Program” főként abban különbözött elődeitől, hogy hangsúlyozottan támogatni kívánja a tárolástechnikát, népiesen szólva: az akkumulátorokat. A cél az, hogy a napközben megtermelt, de fel nem használt elektromos energia ne vesszen el. Ez pedig már az előszobája annak, amivel ideje megismerkednünk. Úgy hívják: tudatos energia felhasználás.
Azok a szerencsések, akikre érvényes még az éves szaldó elszámolás, boldogan élnek. Nyáron rendszerint jóval több áramot termelnek, mint amennyit elhasználnak. Ezt a felesleget aztán télen tudják igénybe venni, amikor a termelés drasztikusan visszaesik. Az új napelem tulajdonosok pedig irigykedve nézik őket: bárcsak nekünk is jutott volna még belőle!
Pedig a helyzet az, hogy az éves szaldó elszámolás egy fenntarthatatlan modell. Ha elméletileg létezhetne is olyan villamosenergia hálózat, ami alkalmas arra, hogy mindenki számára biztosítsa az éves elszámolás lehetőségét, a gyakorlatban sosem lesz ilyen. Ez az oka annak, hogy valahol meg kellett húzni a határt. És ez az oka annak, hogy az újonnan csatlakozók számára alig néhány országban érhető még el az éves elszámolás lehetősége és ezen országok száma is folyamatosan csökken.
De van itt még egy szempont. Az éves elszámolás kedvezményezettjei valójában pazarlásra vannak ösztönözve. Ha a rendszerük többet termel, mint amennyit éves szinten elhasználnak, azért a szolgáltató olyan keveset fizet, hogy a többség úgy érzi: jobban jár, ha inkább megnöveli a saját fogyasztását és elhasználja a felesleget. Rövid távon ez abszolúte hozza a brazil karnevál életérzést. Amikor viszont a szaldó nirvána véget ér, sokkal fájdalmasabb lesz a váltás.
Ennek nem az az üzenete, hogy tulajdonképpen milyen rossz szegény szaldósoknak. Az az üzenete, hogy a jólétben és a bőségben sokkal nehezebb okosnak és előrelátónak lenni. Hihetetlen, mennyire könnyű olyankor spórolni, amikor nincs pénzünk. De csináljuk meg ugyanezt akkor, amikor hirtelen a kétszeresére nő a fizetésünk! Na, oda már spártai jellem kell. Az energiával ugyanez a helyzet.
Akár tetszik, akár nem, tény: ami olcsó (vagy ingyen van) azt egyrészt nem becsüljük, másrészt pazarlásra ösztönöz. Az energia pazarlása pedig globálisan azt jelenti, hogy a saját torkunkon húzogatjuk a kést ide-oda. Jelen állás szerint bolygónk türelme a végéhez ért. Ha pedig komolyan nekilát, hogy megvédje magát tőlünk, az kicsit sem lesz vicces.
De nem huhogni szeretnénk. Főleg azért nem, mert meggyőződésünk, hogy a drága energia következménye nem a nélkülözés lesz, hanem a felhasználás optimalizálása. Minél drasztikusabban vissza tudjuk szorítani a pazarlást, annál inkább élhetünk ugyanilyen jól sokkal kevesebből. Azok, akik most telepítenek naperőművet, egyszerűen előbb kezdik el megtanulni ezt. Az energiadiéta mindenki diétája. Csak az a kérdés, ki mikor csatlakozik hozzá?
