Amikor az Apple 1997-ben útjára indította talán legikonikusabb kampányát, biztosan nem gondolták, hogy 2024-ben majd feldolgozásért kiált. A téma persze más lett. Már nem a számítógépről kell másképp gondolkodni. Hanem az energiagazdálkodásról.
Miért? Mi a baj a mostanival?
Alapvetően két dolog. Az elsőnek messzebbről futunk neki. A XX. század második fele egyértelműen a bőség korszaka volt. A bőségnek pedig van egy kellemetlen mellékhatása (nyugodtan kérdezd meg kezelőorvosodat, gyógyszerészedet). Amiből bőség van, az veszít az értékéből. Magyarán: minél több van belőle, annál kevésbé tartjuk fontosnak.
Valójában nem is ez a kellemetlen mellékhatás. Hanem a rá adott reakciónk. Az pedig a pazarlás. Ha van belőle bőven, akkor nem gazdálkodunk vele. Ennek nem kéne törvényszerűen így lennie. De így van.
Az energiával pedig pont így bánunk. Energia helyett amúgy erőforrásokat is írhatnánk, mert azokra is igaz. De maradjunk az energiánál! Hozzászoktunk, hogy bőven van és relative olcsón van. Nem úgy tűnik? Várd meg, míg a rezsimanó eltávozik az örök vadászmezőkre és bekopogtatnak a tényleg világpiaci árak!
Úgyhogy pazarlunk. Akár úgy, hogy hagyjuk elszökni (nem véletlen, hogy az idén elindított otthonfelújítási program az energetikai korszerűsítésre lett kihegyezve), akár úgy, hogy feleslegesen túlfogyasztunk. Hadd égjen a lámpa, hadd szóljon a tévé, hadd menjünk a szomszéd utcába is autóval!
Kidobjuk az ételt, miközben egyre éhesebbek leszünk?
Nagyon úgy fest. Mert a pazarlással párhuzamosan egyre nő az energiaigényünk. Furcsa belegondolni, de két évtizeddel ezelőtt egyetlen asztali számítógéppel és egy csoffadt betárcsázós internettel már a világ urának éreztük magunkat. Na, ehhez képest számoljuk össze, hogy most hány olyan kütyünk van otthon, ami rendszeresen enni kér! Hamar bele fogunk fáradni. És ez csak az otthonunk. A gombamód szaporodó szerverfarmokhoz képest a mesebeli kisgömböc anorexiás kamaszlány volt.
Lényegében a folyamatosan zsugorodó kínálat mellett mutatunk fel drámaian növekvő igényeket. Nem kell közgazdasági phD hozzá, hogy belássuk: more, ebből baj lesz! Már ha nem kezdünk el másképp gondolkodni.
Az aggódás nem a legjobb megküzdési stratégia
És ezzel a cikkel sem az a célunk, hogy lehozzunk az életről. Mert a helyzet kicsit sem reménytelen. A felfoghatatlan tempójú technológiai fejlődés egyik ajándéka éppen az lehet, hogy egyre inkább képessé válunk a lehető legtöbbet kihozni a lehető legkevesebből.
Ám ahhoz, hogy a technikai fejlődés ilyen irányt vegyen, el kell kezdenünk másképp gondolkodni. És nemcsak a fejlesztő mérnököknek. Mindenkinek. Mert minél többen gondoljuk másképp, annál előbb köszönt ránk az a világ, ahol becsülni tudjuk az energia minden morzsáját. Nem azért, mert kevés lesz belőle. Azért, mert így ésszerű. Azért, mert ez a helyes módja annak, hogy ne éljünk vissza azzal, hogy az élet jó volt hozzánk.
Ha érdekel, hogyan tudnád megváltoztatni akár a céges, akár a családi energiamenedzsmentedet, keress minket és beszélgessünk! A jobb információk jobb gondolatokat szülnek.
